Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) ügynökei elegendő bizonyítékot gyűjtöttek ahhoz, hogy adózási és egyéb bűncselekmények gyanújával vádat emeljenek Hunter Biden, az amerikai elnök fia ellen – írta most ősszel a Washington Post. A lap értesülése szerint a 2018 óta zajló szövetségi vizsgálat alapos bizonyítékot talált arra, hogy a lobbistaként ismert Hunter Bident adócsalás és fegyverbirtokláshoz kapcsolódó hamis nyilatkozat gyanújával vád alá helyezzék. Korábban pedig kiszivárogtak a Hunter Biden laptopjáról származó emailek tömkelegei is, amelyek igen kompromittálóak Joe Biden elnök fiára nézve.
A Media Research Center billegő államokban készült felmérése szerint
a Biden-szavazók 36 százaléka nem hallott Hunter Biden ügyeiről, és 4,6 százalékuk nem szavazott volna a demokrata jelöltre, ha tud róla.
Ezesetben pedig nehéz elképzelni, hogy ne Trump nyerte volna az amerikai elnökválasztást, tekintve, hogy ugyan 7 millióval többen szavaztak Bidenre, de az amerikai elnökválasztás sajátosságai miatt Biden győzelme valójában 22 ezer szavazaton múlott.
Kitör a Hunter Biden-féle laptop-botrány
Hunter Biden laptopjának sztoriját a New York Post robbantotta ki 2020 október 14-én, a novemberi elnökválasztások előtt. Eszerint az elnök (akkor még elnökjelölt) fia 2019 áprilisában egy delaware-i számítógép-javítóban hagyta laptopját, amiért sosem ment vissza és sosem fizetett érte. A szabályzat szerint az otthagyott laptopok egy idő után a bolt tulajdonába kerülnek, a tulaj pedig 2019 decemberében átadta azt az FBI-nak (egyes információk szerint az FBI kereste és bekérte a laptopot), de értesítette volt New York-i polgármestert, egyben Trump-jogászt, Rudi Giulianit, a merevlemez tartalmáról a Trump-tanácsadó Steve Bannon értesítette a lapot, a merevlemezről pedig Giuliani adott át egy másolatot a Postnak.
A MacBook Pro típusú laptopon talált levelezésekből az derült ki, hogy Hunter Biden dolgozott egy Burisma nevű ukrán energiacégnek, emellett arra lehetett következtetni, hogy Biden a cég képviselőjének, illetve más ukrán, orosz és kazah potentátoknak szervezett találkozókat, azaz lobbizott nekik. Egyes utalások szerint a találkozók némelyikén (legalábbis egyikén) apja, Joe Biden is részt vett, amit viszont
a Biden-kampány hevesen tagadott, és állította, hogy sosem beszélt a fiával annak üzleti ügyeiről
– ami meglehetősen életszerűtlen. 2021 áprilisában egy interjúban Hunter Biden elkente a laptop dolgát.
Az egyik, a laptopon talált email szerint ugyanis 2015 április 16-án a washingtoni Café Milanóban találkozott egymással Joe Biden és a Burisma-tanácsadó Vadym Pozharskyi. Ezt korábban Bidenék tagadták, ám 2022-re már a The Washington Post is kiderítette, hogy a levél autentikus, ahogy azt is elismerték, hogy Hunter Biden szerint a laptop „lehetett” az övé, és a rajta talált anyag egy jó része is autentikus, habár lehet közte hamis cucc is.
Ugyanakkor a Café Milanóban zajlott találkozóra a jelen lévő Rick Leach szerint Biden csak „benézett”, és még csak le sem ült, mivel régi barátjával, Alex Karloutsosszal szeretett volna beszélni. Ráadásul a beszélgetésben nem került szóba a politika vagy az üzlet, mivel a téma az élelmiszerbiztonság volt. Persze mindez csak egy jelen lévő beszámolója, ami vagy igaz, vagy nem.
Egyes információk szerint a találkozón jelen volt Jurij Luzskov volt moszkvai polgármester (akinek felesége, Jelena Baturina kapcsolatban állt Hunter Bidennel); és Karim Masszimov volt kazahsztáni miniszterelnök is. 2019-ben kikerült egy fotó is a netre, ami a Café Milánóban készült, és Joe Biden, Hunter Biden, Karim Masszimov mellett szerepel rajta még Marc Holtzman, Kazahsztán legnagyobb bankjának volt vezetője, illetve Kenes Rakisev kazah energiaoligarcha is.
Összeesküvés-elmélet vagy sem?
A Burisma kapcsán felmerült, hogy Biden alelnökként esetleg hitelgaranciákat tartott vissza Ukrajnától, ezzel nyomást gyakorolva a Viktor Porosenko elnökre, hogy menessze Viktor Shokin legfőbb ügyészt, aki épp nyomozott volna a Burisma ügyei után. A bizonyítékként felhozott, Biden-Porosenko beszélgetéseket tartalmazó hangfelvételek azonban állítólag szerkesztettek, és a fő állítást nem bizonyítják. Porosenko tagadta a dolgot.
Hunter Biden valóban tanácsadója volt a Burismának 2014 áprilisától 2019-ig,
habár nem járatos az energiatémában, viszont a lobbizásban igen; és apja volt a felelős az Fehér Ház Ukrajna-politikájáért.
Az USA ugyan valóban nyomást gyakorolt Ukrajnára, de elvileg a főügyész korrupt mivolta miatt; Shokint 2016-ban az ukrán parlament eltávolította posztjáról. A Bidenékre nézve dehonesztáló megfejtést a Wikipédia és a főáramú média összeesküvés-elméletként kezeli. A laptopba titkosszolgálati információk szerint többször belenyúltak, nem minden rajta lévő információ származik delaware-i leadása előttről.
Van az ügyben egy kínai szál is. A szenátusi jelentésben felbukkan egy bizonyos Ye Jianming, a CEFC kínai energivállalat kjnai kormányhoz közel álló tulajdonosa is. A jelentés és a laptop-levelek szerint Biden azt szerette volna, ha Ye csak azért, hogy némelyeknek bemutatja, tízmillió dollárt fizet neki évente, ugyanakkor a vállalatról azt írta, hogy „érdekes számomra és a családom számára”.
A média tagad, orosz dezinformációt kiáltanak
A liberális médiumok a Trump-tanácsadó Steve Bannon és Rudi Giuliani kampányötletének tartva a dolgot rögtön orosz dezinformációnak titulálták a Post értesüléseit, mondván, Giuliani kapcsolatban állt két állítólagos orosz kémmel. Akkoriban az „orosz dezinformáció” volt az a divatos mágikus kifejezés, amivel minden kellemetlenséget el lehetett ütni az amerikai baloldalon.
Egyes titkosszolgálati szakértők szerint az egész ügy orosz dezinformáció, mások azonban kifejezetten leszögezték, hogy nem az.
A Twitter nem engedte posztolni, sőt magánlevelekben sem terjeszteni a New York Post cikkének linkjét.
A Facebook is erősen korlátozta a cikk terjesztését. A Wikipedia az ügyről szóló szócikkében a mai napig nem linkelte a hivatkozásokban a New York Post-cikket, csak a szócikk alján, a külső linkek rovat egyetlen tételeként adta meg.
Pedig a szenátus belbiztonsági és pénzügyi bizottságai egy 2019 szeptemberi jelentésükben elég sötét képet festettek Hunter Biden tevékenységéről. Eszerint például a volt moszkvai polgármester feleségétől, Jelena Baturinától 2014-ben 3,5 millió dollárt kapott Hunter, pontosabban cége, a 2013-ban alapított befektetési vállalat, a Rosemont Seneca Thornton, mégpedig valamiféle „tanácsadási egyezményért” (consultancy agreement). A jelentés forrásként egy bizalmas dokumentumra hivatkozik, így nem részletezi, mire alapozza az állítást.
Nos, ezt az orosz pénzügyi transzfert nem említette meg tudósításában sem a Washington Post, sem a CBS News, sem a CNN, az NPR, a The Hill, a Daily Beast, a Wall Street Journal és a Forbes. Mikor egy héttel később Trump Bident kérdezte erről a röpke 3,5 millió dollárról, sokan először hallottak az ügyről, Biden pedig annyit válaszolt, az állítást „teljesen cáfolták” („totally discredited”). Ezután a USA Today azt állította, hogy a szenátusi jelentés eme állítása bizonyítatlan, és nincs vázolva a kontextus.
Szerintük érdektelen és időpocsékolás írni róla
Az adófizetők pénzéből fenntartott NPR amerikai közmédia azt írta, hogy időpocsékolás a Hunter-gyanúkról írni, amit felkapott a Fox News.
A Vice azt írta, hogy az egész ügy összeesküvés-elmélet, valamint hogy az egész Hunter Biden-sztori nem számít, és ki kéne mennie az olvasóknak napozni; mindezt pedig azzal igyekezett igazolni a lap, hogy Joe Biden szerint a találkozó nem történt meg, és a Biden-kampány szerint a fiú legitim külpolitikai tevékenységet végzett.
Az Atlanticon Anne Applebaum arra figyelmeztetett, hogy szerinte azoknak, akik a Fow News-féle buborékon kívül élnek, nem kell foglalkoznia az egésszel, és hogy a jobboldali médiának még értelmeset sem kell írnia ahhoz, hogy kétségeket ébresszen a demokrata jelölttel kapcsolatban.
Atlanticos kollégája, a neokon David Frum azt írta a Twitteren, hogy:
„A szélsőjobboldali és szélsőbaloldali emberek, akik terjesztik a nyilvánvalóan hamis történetet, nem becsapottak. Hanem bűntársak.
A történet nem lehetett volna még egyértelműbben téves akkor sem, ha dollárjeles szemüveget és műanyag műbajuszt visel.”
Andy Stone, a Facebook kommunikációs menedzsere, aki korábban a Demokrata Párt kongresszusi kampánybizottságának és Barbara Boxer demokrata szenátornak dolgozott, azt posztolta a Twitteren, hogy ő nem akarja direkt linkelni a New York Post cikkét, de azt tényellenőrzik majd, és korlátozzák az elérését. Tegyük hozzá: a Donald Trumppal kapcsolatos hamis híreket sosem tényellenőrizte a Facebook, és nem korlátozta terjedésüket sem.
A Wall Street Journal interjút készített a volt tengerésztiszt Tony Bobulinskivel, aki Hunter Biden üzlettársa volt a kínai vonalon, s aki szerint a levelezésben emlegetett „nagy ember”, akinek 10 százalékot vissza kell osztani, Joe Biden volt. Bobulinski állította, hogy személyesen találkozott Joe Bidennel, hogy megbeszélje a kínai üzletet, emellett pedig mailekkel, hangüzenetekkel és egyebekkel támasztotta alá állításait.
A WSJ azonban az interjú elkészülte után nem hozta le az exkluzív sztorit,
mire tíz nappal később Bobulinski sajtótájékoztatón mondta el, amit elmondott a WSJ-nek is, és mutatta be bizonyítékait. Bobulinski közben átadta azokat konzervatív lapoknak. A WSJ végül pár órával a sajtótájékoztató után döntött úgy, hogy mégis lehozza a sztorit, ami ekkor már egyáltalán nem volt exkluzív. Ennek a leadjében is azt hangsúlyozzák, hogy az általuk átnézett anyag nem bizonyítja, hogy Joe Biden érintett.
A Politico a választások után örömködött, azt írva, hogy a Hunter-laptopsztori Trumpék egyik utolsó próbálkozása volt, de nem működött. 2020 november 16-án Sam Stein, a Politico egyik szerkesztője azt találta posztolni a Twitteren, hogy: „A Biden-kampány számai alapján a Hunter Biden-sztoriról való online csetelés nagyobb mértékű volt, mint a Hillary mailjeiről szóló 2016 utolsó hónapjában. A különbség: ez (a Biden-sztori) nem került bele a főáramú médiába.”
Nem sokkal a választások után Jack Dorsey Twitter-vezér elismerte, hogy a platform hibázott, amikor nem engedte, hogy felhasználói megosszák a New York Post cikkét.
2020 decemberében, a győzelem után a Biden-kampánystáb elismerte, hogy Hunter Biden ellen nyomozás zajlik a gyanús pénzügyei miatt, beleértve a kínai ügyletet.
Végül a New York Times és a Washington Post 2022 márciusában ismerte el, hogy a New York Post által kirobbantott, Hunter Biden-féle laptopbotrány alapvetően igaz.
Nyitókép: AFP