Philip K. Dick, a látnok novellista egyik aktuális jóslatáról

„Ez a képlet a ma emberének egyre ismerősebb lehet. Miről is van szó? Világunkat át- meg átszövik az elhárító-rendszerek. »9/11 után – írja L. Varga Péter Színre vitt terror c. kitűnő tanulmányában – az ENSZ elsődleges céljává a védekezés, a megelőzés vált, ami azonban már deklaratív jellegében fölhatalmazhatta az USA republikánus vezetését arra, hogy legitim módon hirdessen – megelőző csapásként értett – háborút az egyébként arc nélküli, ily módon a rettegés fokát emelő terrorizmus, továbbá az Egyesült Államokat „veszélyeztető” távoli országok ellen.« Valóban, a terrorelhárítás lényege, hogy részben olyan célpontokat szemel ki, akik/melyek valószínűleg elkövethetnek valamit. Ennek következtében hamar kialakul egy olyan paranoid kép az ide tartozó szervezetekről, hogy mindenkit lehetséges merénylőnek tekintenek (vö. Cory Doctorow: Kis testvér).

De talán nincs is mit csodálkozni azon, hogy Dick megjósolta a 9/11 utáni bűnüldözési stratégia alapelvét. Pesszimizmus a science fictionben c. esszéjében így fogalmazott az író 1955-ben: »Bizonyos értelemben minden felelős író akaratlanul is betölti a vészmadár szerepét, mert ez a vész ott lóg a levegőben; az állítás a sci-fi szerzőkre pedig még inkább igaz, amennyiben a műfaj mindig is a tiltakozás médiumának számított. A science fictionben nem elég, ha az alkotó hajlandó eljátszani Kasszandra szerepét, egész egyszerűen köteles megtenni ezt.« Innen nézve Dick valójában csak eleget tett annak a követelménynek, amelyet a szóban forgó médium szabott ki rá. A tudományos fantasztikum szempontjából ugyanis a jövőt csak részben fedi homály.”