Európában olyan fogyasztói szemlélet uralkodik, ami már nem hagy élni

„Egy egyenes kérdést teszek fel Önnek: Véleménye szerint Európát, amilyen most, meg kell reformálni, vagy inkább újra kell alapítani?

Én mindig reménykedem Európában. Mert amikor az Európai Unió rövid történetére gondolok, azt látom, hogy sok válság volt már, és Európa mindet legyőzte. Azt hiszem, valós veszély volt a pandémia kezdetén, hogy nem sikerül megőrizni magunkat egy új világrendben. Most azonban már látszik, hogy Európa elvégzi a feladatát. Azt gondolom, hogy a keresztény egyházaknak, más vallásokhoz tartozó barátainkkal együtt, érezniük kell a felelősséget, az európai lelkiismeret hangját, kicsit többet kell tennünk, meg kell mutatnunk a szolidaritást, ami azt jelenti, hogy lemondunk arról, hogy gazdagságunk egy kis részét magunkra fordítsuk, hogy meg tudjuk osztani másokkal.

A laikus Európának miért olyan nehéz rátalálnia működése és létének mély értelmére, és védelmezni azt? Politikai vagy kulturális probléma ez inkább?

Azt hiszem, hogy az európai kultúrában valamiképpen még jelen vannak a keresztény kultúra maradványai. Ezek a maradványok nem olyanok, mint a régi romok, hanem még aktív részei Európa kultúrájának. Ezek a maradványok segítenek, hogy szolidárisabban éljünk. És jelen vannak olyan politikusokban is, akik nem vallják magukat kereszténynek. Nézzük meg például, hogy fogadták a Laudato si’-t. Nagy nyitottság van ezekre az üzenetekre, különösen a Szentatya üzeneteire még egy laikus Európában is. Olykor ez a világi vagy világiasságra törekvő Európa keresztény köntösben mutatkozik. De ez valóban csak ruha, nem a kereszténység és az evangélium elemei működnek benne, csak farsangi mulatság.

A szolidaritás, a megosztás, az, hogy meg akarjuk osztani a gazdagságunkat a szegényebbekkel, hogy tiszteljük az emberi jogokat: ezek a kereszténység megkülönböztető jegyei. Azonban azt is gondolom, hogy sajnos a kereszténység meggyengült Európában. Azt hiszem, a világjárvány óta is csökkent a templomba járók száma. Foglalkoznunk kell Európa evangelizálásával. Nem igaz, hogy Európa mindig keresztény marad. Ez nem volt igaz a történelemben sem, mert voltak olyan pillanatok is, amikor teljesen kiüresedett. Hirdetnünk kell az evangéliumot Európa számára, be kell töltenünk az evangelizáció művét. Először tettekkel, a viselkedésünkkel, a segítségnyújtásunkkal, aztán szavakkal. Mert az emberek azt mondják nekünk: »Mindig ezeket a szavakat halljuk, de nem mondanak nekünk semmit, mert ti ne élitek, amit hirdettek.« Isten – a pápánk hangján keresztül is – arra hív minket mint Egyházat, hogy váljunk jobban kereszténnyé, legyünk valóban egyszerűbbek, anyagi értelemben is szegényebbek. Mert Európában olyan fogyasztói szemlélet uralkodik, ami már nem hagy élni. Megfojtjuk az életünket Európában. Olyan evangelizációra van szükségünk, amely a mélybe hatol. Meg kell változnunk, hallatnunk kell Krisztus hangját, aki mély változásra hív minket.”