A körúton belüli és azon kívüli Magyarországról

2021. február 18. 12:21

A vidékiek máig a legkézzelfoghatóbb valóságban és a józan ész erőterében léteznek. Ezt nem értik meg a valóságtól elszakadt, nagyvárosi elefántcsonttornyokban élő ideológusok.

2021. február 18. 12:21
null
Kovács Gergő
Mandiner

Évekkel ezelőtt történt. A sarki pubban nagyjából az ötödik sörünket ittuk egy lánnyal, már majdnem mindent tudtunk egymásról: filozófia és pszichológia sűrűsödött a levegőben, költők, írók nevei bukkantak föl percenként, már az összeköltözést fontolgattuk. Csaknem a végső fázisba értünk, csillogtak a szemeink, amikor előkerült a „Fidesz” kifejezés – és összeomlott a világ. Kiderült, hogy érveim vannak a jobboldali politika mellett (valódi érvek állításokkal, mérlegeléssel és statisztikákkal), ami padlóra küldte azt a lányt. Hiszen átvertem őt: azt hazudtam, hogy jó fej vagyok. Hosszan gondolkodott, hogy lehetséges az egész. Mivel ötvenszer annyit olvastam, mint ő, beleeértve az irodalom legszélsőségesebb csapongásait, nehéz lett volna a műveltség hiányára hivatkozni.

Végül odébbtolta a söröspoharakat, ujjait az öklömre fűzte, a szemembe nézett és azt mondta: „Te nem érted, amit olvasol. Ez valami vidéki dolog.”

A jelentéktelennek tűnő, de annál jelentékenyebb történetet elraktároztam, és mindig beugrott, amikor újabb és újabb variációk születtek a magyar politikai valóság megfejtésére azok részéről, akik nyilvánvalóan értik, amit olvasnak. Azoktól, akik minden értenek. Ahogy (munkámból következően) nap mint nap jön szembe velem Vásárhelyi Mária monomániás, hisztérikus számonkérése, Bauer Tamás álneutrális okoskodása és Gábor György artikulálatlan kurvapecérezése, lassan megértettem:

ez ugyanaz a hang. Az elképedés azon, hogy valaki mást gondol a világról.

A totális intolerancia, amelyik képtelen tükörbe nézni.

A magyar vidék túlnyomó többsége újra meg újra a jobboldalra szavaz, millió okból. Amikor rátámadnak a Fidesz-szavazókra (mert minden nap minden percében rátámadnak), amikor diktatúráról, „politikailag kevésbé iskolázott emberekről”, krokodilagyról és rajtad imbolygó bohócsipkáról értekeznek, akkor ugyanarról van szó, ami meggátolta a hatodik sört a sarokpubban: „Te nem érted, amit olvasol. Ez valami vidéki dolog.” Vagyis: „jusson el az agyadig paraszt. Téged átkúrnak a palánkon, minden idők leggonoszabb emberével szövetkezel a hatalomért, ne a szemednek higgy, ha jót akarsz magadnak. Hanem nekünk.”

Csakhogy a dolog ellenkezőleg van: egyre inkább úgy tűnik, hogy

a vidéki szavazók konok jobboldaliságában a vélemény szövetséget kötött a valósággal.

Először is spirituális (és például mezőgazdasági) értelemben a vidék vállain nyugszik az ország. Ahogy a tradicionalitás a pszichés valóságot jelentő szimbólumok erejét őrzi a szépirodalomban és valódi művészetté teszi azt, úgy viszonyul a vidék a józan észhez: elraktározza és megőrzi a maradékát. A termőfölddel napi kapcsolatban élő, ebben a relációban felnőtt vidékiek nagyon úgy tűnik, hogy kiszűrik a szennyezett tartalmat.

A „szűrő” mögött ezer év áll, ha nemzeti szinten közelítünk; tízezer, ha történelmi léptékben, a földművelés kezdeteitől számolunk. Az alapok végtelenül egyszerűek: ha a magyar paraszt (vagy bárki, akinek a történelem során termőföldel volt dolga) rossz döntéseket hozott, akkor nem termett búza és nem volt mit enni.

A vidékiek máig a legkézzelfoghatóbb valóság erőterében léteznek,

a munkában hisznek és ebből az alapszituból származnak a gondolataik is. „Krokodilagyuk” kiveti a mesterséges szutykot: az anyagi, hétköznapi élet közelségéből fakadó józan haszon élteti őket, aminek a spirituális háttere és következménye is felmérhetetlenül hasznos és fontos, de ebbe nincs időnk most belemenni (Javasoljuk Szabó Lőrinc Materializmus című versét, amiből a legmagasabb szinten érthető meg, hogy kapaszkodik össze anyag és szellem).

A fenti alaphelyzet hozza, hogy a vidékiek megérzik, amikor valaki hülyeséget beszél, megjegyzik a nekik címzett gyűlölködést, és az életben nem szavaznak többé arra a politikai spektrumra, amelyik lehülyézte őket. Nem, nem azért mert fasiszták, vagy rasszisták (pedig igény, az volna rá); hanem azért, mert

a vidékieknek ugyanaz az a józan ész diktál,

amelyik túllendítette az országot a tatárjáráson, a török uralmon, a szovjeteken.

A valóság szorítása meggátolta a nagyvárosokon kívül élők őseit a terméketlen elméletek és a szavakat szaporító idiotizmusok terhétől: maradt a munka, a túlélésbe vetett hit. A mai vidékiek ennek a megingathatatlan szellemi alapállásnak az örökösei. A mai vidékiek, illetve a hatvan felettiek is internetet olvasnak, egymástól eltérő meggyőződést valló portálok híreit vetik össze, vitatják meg, a Hírt TV-t és az Atv-t is követik, gyerekeik a Föld minden sarkából hozzák az infókat.

Tökéletesen képben vannak és árnyaltan látják a világot.

Sokkal árnyaltabban, mint egy Vásárhelyi Mária, egy Bauer Tamás vagy egy Gábor György. Ezért képesek felelős döntést hozni.

A „semmiből”, összeköttetések nélkül, hendikeppel induló, vidékről származó értelmiségiek pedig magukkal viszik évezredes hátterű, mindent jelentő identitásukat, sallangmentes, kötődés- és szeretetalapú patriotizmusukat. Példát mutatnak arra, hogy máshogy is lehet: nem csupán beleszületni egy sokáig kivételezett, ellenben egyre frusztráltabb és beszűkülő tudatú kasztba; hanem sok tanulással, nyelveket elsajátítva, értékeket őrizve és azokat megújítva, friss szemmel és nyitott elmével belépve a világ ajtaján.

Ide kívánkozik a tündöklő tehetségű kortárs orosz író, Zahar Prilepin megdöbbentő hasonlata: Oroszország története nagyjából tizenöt generáció (egymást váltó korcsoportok szerint), így tizenöt öregember egyetlen szobába leültetve megjeleníti az ország történetét. A bölcsességet, a tapasztalatot, a kultúrát, mindent. Tizenöt öregember egyetlen szobában. Meggyőződésem, hogy a baloldal gyűlöletvezéreinek Magyarország tizenöt öregemberével van bajuk: hogy ez a mélyebb tudás nem őket kiáltotta ki győztesként. Egészen pontosan: a tizenöt öregember figyelembe sem veszi őket.

„Te nem érted, amit olvasol.” A baloldal terhe, hogy görcsös gyűlölködők adják a ritmust, százezreket tartanak befolyásuk alatt: például egy lányt a pubból.

A falusiak, a vidékiek senki mellett és senki ellen nincsenek,

az pedig az évtized tévedése, hogy számukra Orbán Viktorról és a Fideszről szól a történet.

A vidék saját maga mellett, a saját értékei és érdekei mellett hoz döntést. Szerencsére komoly átfedés látszik a vidéki „jobbosok” és „balosok” között: az értékek közösek, sokszor meg sem lehet különböztetni őket, és ez így van jól. E sorok írója is „krokodilagyú”, történetesen rábaközi vidéki, vígan jár-kel a „jobboldali” és „baloldali” értékek között, miközben semmilyen ellentmondást nem érez, mert nincs is. Ugyanabban hiszünk, csak nem tudunk róla. Ideje is lenne fölfedezni egymást.

Fotó: MTI

Összesen 227 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vainamoinen
2021. február 19. 09:58
Ennyire hazug, tehetségtelen, alkalmatlan ellenzéke még nem volt az országnak. El akarják hitetni, hogy készenlétben állnak tudatlan posztkomcsik a Fideszes zsenik helyett. Lebénították az önkormányzatokat, a lekicsinylő, becsmérlő és nagyképű szövegeikkel, haveri mutyikkal, zeneiskola rablással, buszmutyival, léhűtő, korrupt képviselőkkel. Kiderült, hogy a posztkomcsi ellenzék nem tud számolni, fogalmuk sincs, hogyan kell Budapestet vezetni. Csak lopni tudnak és hazudni, rombolni és pusztítani, élén a szemlőhegyi ispotályossal, aki bukott miniszterelnökként a pereputtyát, apját, gyerekeit tömi ki az ország EU alapjának a kirablásával. Ellenzékben is ugyanúgy szétlopnak mindent amit csak érnek, közben meg Hadházy parasztja különgéppel jár dolgos magyar emberek ellen uszítani. A slepp se különb. a böfögős krumplikirály nácival az élen, aztán ott a ronda, gyűlölködő mosatlanhajú Szabó Tímea, a románokat támogató magyargyűlölő Fegyőr, akinél korruptabb, butább embert nincs a közéletben, csak a milliárdos EU rendelésekkel kitömött böszme oligarcha, aki a lopott szemlőhegyi villájában dőzsöl - közben meg belehazudta az emberek képébe, hogy az irodája leégett, hogy eltüntesse a lopott szajré nyomát. SOROS legnagyobb bűne, hogy ezeket a vidéki Jobbikos suttyókat és tanulatlan baloldali lumpenprolikat kivakarta a sz@rból. Lejáratnak bennünket, a lófaszozással a parlamentben. Az ellenzék miatt szégyen magyarnak lenni, lassan közmegvetés tárgyai leszünk miattuk. Ilyen gyalázatos híre még soha nem volt a moslékellenzéknek, a magyaroknak, mert ezzel a sötét, káromkodó, tolvaj, tahó társasággal azonosítanak bennünket .
egripeti77
2021. február 19. 09:45
Sajnos sok vidéki "felkerülve" Budapestre hirtelen liberálissá válik. Ennek az egyetem/főiskola, liberál közeg az oka. Van egyfajta megfelelési kényszer részükről a többség irányába. Egyszerűbb is így, nem kell vitatkozni, nincs konfrontáció, elhidegülés. Csak be kell állni a sorba. Időnként egész furcsa "konstellációk" származnak ebből. Pl. székely felmenőkkel, anno kitelepített kulák ősökkel rendelkező fiatalok próbálták megmagyarázni, hogy miért van igaza a Momentumnak vagy az LMP-nek és miért kell utálni a Fidesz-t.
Zsaturnuzs
2021. február 19. 00:15
Vidéken nincs nagyváros? Van. Ott mindenki földet művel és állatot tenyészt? Nem. 8 millió vidéki közül félmillió dolgozik a mezőgazdaságban, erdészetben, halászatban (agrarszektor.hu/agrarpenzek/aggaszto-a-helyzet-drasztikusan-csokkent-a-magyar-mezogazdasagban-dolgozok-szama.13985.html). Ez kevesebb, mint Debrecen, Szeged és Miskolc lakossága összeadva. A népi-urbánus ellentétet nem szítani kellene, hanem elengedni végre. Sosem volt értelme, mindig politikai célokat szolgált. Az emberek ezerfélék, mindenhol találni mindenfélét. Kovács Gergőtől is olvastam már jó cikkeket, ez sajnos harmatgyenge.
Nagy Pál
2021. február 18. 21:41
az előzőből lemaradt: "A magyar állam valótlan vádak alapján öt éve pert indított a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ (röviden Kishantos) és a Kishantost támogató Greenpeace Magyarország ellen. 14 millió forintot és ennek kamatait akarta megfizettetni a két szervezettel. A négy évig halasztott perben most végre megszületett az első fokú ítélet: megalapozatlan volt az állam keresete, a bíróság elutasította azt. A 2013-ban egy tollvonással kisemmizett, egykor a magyar biogazdálkodás fellegvárának számító Kishantosnak végre igazságot szolgáltattak. "
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!