Ki fogja tanítani gyermekeinket tizenöt év múlva?

2022. április 20. 16:36

Az alacsony bérek nemcsak mennyiségi, de minőségi problémát is okoznak.

2022. április 20. 16:36
Lannert Judit
Telex

„A pedagógushiány kapcsán mindenképpen ki kell térni arra a látszólagos ellentmondásra, hogy hogyan beszélhetünk pedagógushiányról, miközben az egy pedagógusra jutó tanulók számát tekintve Magyarországon látszólag kedvező a helyzet. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ha az egy pedagógusra jutó tanulók száma alacsony, az azt jelenti, hogy egyszerre van elég pedagógus és jut elegendő figyelem a tanulókra. Az adatok azonban nem igazolják ezt. Bár Magyarországon a nemzetközi átlagnál jóval alacsonyabb az egy pedagógusra jutó tanulók száma, a magyar oktatás mégsem mondható eredményesnek. Két ország van Európában, Portugália és Észtország, amelyik folyamatosan tudott javítani az eredményességén a PISA-felméréseken, mégis, az egy pedagógusra jutó tanulók száma náluk magasabb, mint nálunk.

Ez a mutató ugyanis valójában mindössze azt mutatja, hogy mennyire pedagógusintenzív az oktatási rendszer. A magyar rendszer fajlagosan több pedagógust használ fel, mint sok más ország oktatási rendszerei. Ennek azonban alapvetően két olyan oka van, amelyek közül egyik sem a teljesítményt erősíti. Az egyik a korszerűtlen pedagógiai szemléletű szakmapolitikából fakad, amely elsősorban a sok tantárgyban és sok ismeretben látja a tudás forrását. A másik pedig a magyar szülők azon igénye, hogy gyermekeik minél homogénebb közegben tanuljanak, ezáltal fenntartva a nemzetközi összehasonlításban is feltűnően nem mérethatékony iskolarendszert. Míg az európai iskolákban átlagosan 600 tanuló tanul, addig nálunk az átlagos iskolaméret ennek a fele, az általános iskolák esetén pedig még ennél is alacsonyabb: az általános iskolák felébe 150 tanulónál kevesebb gyerek jár. Itt pedig a kígyó a farkába harap, hiszen a zsúfolt tananyag, a túl sok tantárgy és a kis méretű buborékiskolák mesterségesen magasan tartják a pedagóguslétszámot, amit az oktatási rendszer csak úgy tud úgy-ahogy biztosítani a jelenlegi keretek mellett, ha alacsonyan tartja a pedagógusok költségét (lásd újfent a fenti táblázatot).

Az alacsony bérek pedig nemcsak mennyiségi, de minőségi problémát is okoznak. Minél kevésbé vonzó a szakma, annál kevesebben jelentkeznek a pedagógusképzésbe és helyezkednek el utána, és annál kisebb az esélye a minőségi szelekciónak. Ráadásul a leánykori nevén pedagógus életpályamodell sem segíti a minőséget. Egy 1500 pedagógus körében végzett online adatfelvétel azt mutatta, hogy a bérek és a munkaterhelés között nagyon gyenge a kapcsolat, ráadásul a rendszer a minőségi pedagógusi tevékenységeket (innováció, bemutató óra, mentorálás) sem díjazza. A magyar rendszerről elmondható, hogy pazarló, mivel az olcsó és sok munkaerőt választja a kevesebb, de drágább és így jó eséllyel minőségibb munkaerő alternatívája helyett.

Ezeknek a tendenciáknak már most is érzékelhető a negatív hatásuk. A túlterhelt és alulfizetett pedagógustól nem várható el minőségi munka. Ráadásul az egyre öregedő szakma és a fiatal szülők közötti táguló generációs szakadék a megfelelő kommunikációt is akadályozza a szülők és a pedagógusok között (a gyerekekről már nem is beszélve). Még hosszabb távon pedig a nem megfelelő szintű oktatás azt eredményezi, hogy a fiatalok egy része elhagyja az országot, a másik részük pedig a minőségi gyermeknevelés egyik alapvető feltételének (jó minőségű közoktatás) hiányában kevesebb gyermeket fog tudni felelősen vállalni. A tanárhiány így gyermekhiányhoz is vezethet, ami által pedig az ország olyan lefelé tartó spirálba kerül, hogy előbb-utóbb nyugdíjasotthonra fog emlékeztetni. Persze csak akkor, ha nem teszünk ellene.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 71 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
I_Isti
2022. május 19. 07:34
nahát! Ez is egy szakértő!
Emery4919
2022. április 21. 08:57
Az egész cikk - ha egésznek tekintjük - helytelen szemléletből indul ki. Mondom én, aki mögött 55 éves - nem akármilyen - tanári életpálya áll. (Csak a nyomaték kedvéért: az ország első hardver képzési tantervének megírása kollégáim segítségével, új tantárgyak létrehozása, 12 tankönyv megírása, tankönyvfordítás magyarra, nemzetközi díj...) De ebben tagadhatatlanul igaza van: "Ráadásul a leánykori nevén pedagógus életpályamodell sem segíti a minőséget. Egy 1500 pedagógus körében végzett online adatfelvétel azt mutatta, hogy a bérek és a munkaterhelés között nagyon gyenge a kapcsolat, ráadásul a rendszer a minőségi pedagógusi tevékenységeket (innováció, bemutató óra, mentorálás) sem díjazza." Ezen az sem változtat, hogy a pedagógus társadalom egy része azt az elvet vallja, hogy: kis pénz, kis foci. Holott csak meg kellene fordítani az állítást: nagy foci, nagy pénz. Egyszerű lenne, de mégsem történik meg. (Ezt írja Tanner hozzászóló társam is "sarkos megfogalmazásban", meg még sokan mások.) És most valami személyes: akinek van bátorsága ki is vívja. Mint nyugdíjas (80+ évesen ma is dolgozom, nekem ez az életem). Óradíjam elég magas (aki akarja, régebbi hozzászólásaimban meg is találhatja). Igaz, hogy a szakképzésben ez bizonyos fokig alku tárgya (volt).
Vallasz Vilmos
2022. április 21. 08:10
Először is meg kell változtatni a tanító/tanár képzésbe a felvételt. Az nem lehet, hogy a többség esetleg azért választja a tanítóképzést, mert nincs elég pontszáma menő képzésekre. Meg kell vizsgálni az elhívatottságot, a gyerekek iránti szeretetet, a gondoskodó természet sem rossz egy kisiskolásokat tanítónál. A pontszám az alap, ha abból van elég, akkor jöhet a személyes, többfordulós interjú. Van aki végig csalja az érettségit és így lesz megfelelő a pl. tanítóképzésre vagy jogra. Nem tudom, hogy mennek ma felvételik, de a pontszám semmit nem árul el a személyiségről és az alkalmasságról. Lehet, rossz példa, de Cambridgeben kitűnő tanulók, extra bizonyított szabadidős tevékenységgel lesznek behívva interjúra. Ott is sokat csökkenhetett a színvonal, mióta ajándékozzák is a bekerülést egyes "kisebbségek"-nek. A hazai tanárok közössége pedig leszerepelt a járvány alatt. Csak a tyúksz...ros életükkel voltak elfoglalva. Egyik sem vagy csak kevesen? beszélt vagy cikkezett arról, hogy a gyerekek mennyit szenvednek az otthon tanulástól és az iskolai maszkviseléstől. A gyerekek életét alárendelték a magukénak. Külföldön szakemberek sokasága próbálta a gyerekek maszkos kínzását beszüntetni, az otthoni tanulás pszichológiai hatásaira felhívni a figyelmet. Itt csak sírtak a tanárok halálfélelmükben.
DoomGuy
2022. április 21. 06:50
Reményeink szerint nem ti és a fajtátok.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!