Észt miniszterelnök: Ha Ukrajna elesik, veszélybe kerül egész Európa!
Kaja Kallas szerint Észtországnak esze ágában sincs katonákat küldeni Ukrajnába, de jobb, ha erről Vlagyimir Putyin nem tud biztosat.
Komoly kulturális és mentalitásbeli változásra van szüksége Európának, ha meg akar küzdeni a migráció okozta kihívással – derült ki Gulyás Gergely és L. Simon László eszmecseréjéből, amire Douglas Murray borúlátó sikerkönyvének kapcsán került sor.
„Ébresztő Európa!” – ezzel a felütéssel rendeztek beszélgetést Douglas Murray Európa furcsa halála című könyvéről Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője és L. Simon László országgyűlési képviselő részvételével kedden.
A moderátor, Megadja Gábor a könyvet azzal vezette fel, hogy nem sok újdonsággal szolgál a magyar olvasó számára, mégis mind Nyugat-Európában, mind Magyarországon hamar sikerkönyv lett.
Gulyás Gergely szerint az utóbbi oka az lehet, hogy Murray állásfoglalása „önigazolást jelent” a magyarok számára, hiszen a szerző tudományos alapokon, de publicisztikai közérthetőséggel mutatja be a migráció okozta európai válságot, ami üdítő a gyakran leegyszerűsítő kampányszlogenek után. L. Simon László is azzal méltatta a könyvet, hogy „nem a plakátok és a leegyszerűsítő kommunikáció nyelvén”, hanem „történelmi keretrendszerbe ágyazva próbálja fejtegetni az okait Európa jelenlegi válságának”.
Gulyás Gergely meglátása szerint Murray rátapint egy fontos történelmi változásra:
Míg korábban azt hittük, hogy a szólásszabadság közös európai érték, addig azt látjuk, hogy a kontinens nagy részén nem lehet szabadon vitatkozni a migráció és az iszlám megítéléséről. Az Európában ma zajló politikai diskurzusok arról árulkodnak, hogy „Európában teljes egészében elvált egymástól a jólét és önazonosságtudat”, ami sebezhetővé teszi a kontinens országait:
„A gazdagság az önvédelemre való képesség hiányával párosulva még kifejezetten veszélyes is, hiszen ez az, ami vonzóvá teszi Európát mindazok számára, akik a saját kultúrájukhoz ragaszkodva szeretnének itt új hazát teremteni” – jelentette ki Gulyás, egyértelművé téve azt is, hogy a szerzőhöz hasonlóan a politikai iszlámot is ebből a szempontból ítéli meg.
L. Simon László elismerte, hogy Murray kifejezetten pesszimista jövőképet fest az olvasó elé, de hangsúlyozta: nem szabad lemondani Nyugat-Európáról, mert „nagyon nehéz szigetként megmaradni Európában”. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy „ha Németország térdre kényszerül, akkor előbb-utóbb mi is térdre fogunk kényszerülni”. Ezért „számunkra nem csak Magyarország fontos, hanem egész Európa megmaradása alapvető létkérdés.”
A kultúra szerepe
Megadja Gábor felhívta a figyelmet Murray ateizmusára, ami különösen érdekessé teszi a szerző keresztény európai kultúra melletti kiállását. L. Simon erre a maga részéről leszögezte, hogy szerinte a kereszténységről, „mint az életünket összefogó keretrendszerről” van értelme beszélni a politikában,
ezért „ezt nem cserélhetjük le másra” – fogalmazott.
Gulyás Gergelynek erről a felvetésről Antall József szavai jutottak eszébe, miszerint „Európában még az ateista is keresztény”, vagyis az emberi méltóságról, a férfi és nő egyenjogúságáról alkotott felfogásunk és az egész kultúránk a kereszténységben gyökerezik, „e tekintetben a magyar alkotmány preambulumának az a megfogalmazása, hogy »elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét«, vitán felül álló ténymegállapítás, nem pedig hitbeli kategória”.
L. Simon László Murray gondolatait visszhangozva felhívta a figyelmet arra, hogy a kortárs európai művészet minden jel szerint lemondott a nagy történetek elbeszéléséről, pedig igazán csak most „kellenének a nagy európai meg nagy magyar regények, képzőművészeti alkotások, a hitünket visszaadó, a lelkünket megérintő az érzéseinket felkorbácsoló a lelkiismeretünket fölrázó nagy filmek”; és olyan új, „monumentális művek”, amik a kulturális értékeinket közvetítik.
A megújuláshoz a művészet terén is „változás kell, hogy bekövetkezzen”, egyébként „a mi filmtámogatási rendszerünkben is” – fűzte hozzá, majd azzal zárta eszmefuttatását, hogy Murray pesszimizmusán túl kell lépnünk, mert addig „semmi sincs veszve”, amíg van lehetőségünk dönteni a sorsunkról.