Dühös bazári apologetika

„Megint csapjunk az asztalra, de most már erősebben (puff). Emlékezzünk, hogy 2002-ig megépült többek között az esztergomi Mária Valéria-híd és a Nemzeti Színház, ami persze csak addig volt a nemzeti kultúra panteonja, amíg egy vadliberális igazgató uralkodott. Ahogy vége lett megbízatásának, a színház és új rendezője a nagy liberális ítélőszék előtt lenézett és megvetett hely lett. Eközben most is él és virul.

És ne feledjük, akkor a Fidesz elvesztette a választást.

Most pedig szegény, rég meghalt anyámnak mondom, hogy újjászületett a Kossuth tér, a Ludovika, a Zeneakadémia, a Belváros. Azt pedig magamnak, hogy egy különös, évekig romos házból, amit a Nagycsarnokba menet sokat néztem - állítólag virtigli szdsz-panama volt - hirtelen Budapest Music Center lett.

Gondok persze vannak és erről is szólt a beszéd. Egykori egyetemista csoporttársam még hetente lement a szülőkhöz vidékre tojásért, húsért, mindenért - ennek már vége -, azóta a Népszabadságban csahol (puff).

Az új világ - erről is szólt a beszéd - megtette hatását. A vidék is megváltozott, a régi dolgos falusiak a temetőben, a házaknál nincs sem tojás, sem tyúk, disznóról és tehénről ne is beszéljünk. 56-ban bezzeg szekerek hozták az élelmet a fővárosi harcosoknak. Rég volt.

Jó hír, hogy a gigantikus Luxemburgban 1921 euró a minimálbér, nálunk meg háromszázvalahány. Szép. Ez itt a kérdés, meg a probléma.

De ma az a dolgunk, hogy a jövőbe tekintsünk. Ezt tette a miniszterelnök és ezt nem tette az ellenzék.”