Mondjuk ki: az apák le vannak szarva

Jó, ez tényleg érthetetlen. Ha az apa szeretne a gyereke ágya mellett ülve tölteni az éjszakát, miért ne tehetné meg? Vagy a nagypapa? Ez így tényleg baromság. Addig stimmt, hogy a létszámot limitálják, de a nemi diszkrimináció nem megengedhető.

én azt bírom, mikor a nők panaszkodnak, hogy egyszerre kell anyának, nőnek, dolgozónak stb. lenni, és ez milyen nehéz, és irreális teher. mert ugye egy férfinak nem kellapának, férjnek, családfenntartónak lenni egy személyben.

Nem csak az apák, hanem a férfiak úgy mindösszesen. Ezt már a kommunisták jóval ezelőtt kitalálták és alkalmazták is. Soha olyan jogfosztottságról nem lehetett beszélni, soha olyan jogfosztó diszkrimináció nem volt, mint a kommunisták alatt, ahol a férfit szinte minden korábbi (írott-, vagy íratlan) intézményesült jogától megfosztották. Banálisan hangzik, de egyenlő kategóriába volt sorolható a telefon elterjedésének lehetőségétől rettegő kommunista reflexel. Egy társadalom akkor kezelhető a diktatúra által, ha a férfiak, akik végül is mozgatnák a társadalmat, a margóra-, mit a margóra, a sutba vannak vágva. A nőkkel azután már semmi gond. A mai férfi- és apaellenes gyakorlat ami nagyrészt a feminizmus terméke, tulajdonképpen a leginkább felelős a népességszaporulat drasztikus romlásáért. Én azon csodálkozom, hogy van még férfi, aki veszi a bátorságot és megkockáztatja a házasságot, a gyerekvállalást, hiszen tudhatja, hogy óriási egzisztenciális rizikót vállal be. Már régen az a véleményem, hogy a társadalmi jobbítás azon múlhat, ha a férfi nem elnyomásának véget vetünk és a férfi a társadalomban betöltött szerepéhez méltó megbecsülését visszakapja. Hogy ez a nők jogvesztésével járhat? Talán igen, de ezzel szemben áll egy normálisabban működő társadalmi modell.

Túl lett ez egy kicsit spilázva. Dallamra kb olyan, mint a neofeminista hőbörgés hangjai.