Észt miniszterelnök: Ha Ukrajna elesik, veszélybe kerül egész Európa!
Kaja Kallas szerint Észtországnak esze ágában sincs katonákat küldeni Ukrajnába, de jobb, ha erről Vlagyimir Putyin nem tud biztosat.
Nagyon sokan elmentek, megszámlálhatatlanul nagyon sokan.
„Mégis, mondja, érezhető, hogy a fiatalok nagyon hiányoznak a falunkból. Nyáron hazajönnek, meg-meg jelennek évközben is valamilyen fontos családi esemény vagy nagy keresztény ünnep alkalmából, de a hétköznapokban nagyon hiányoznak.
Nagyon sokan elmentek, megszámlálhatatlanul nagyon sokan.
Az lenne a jó, ha lenne miért haza jönniük! – ezt már a cukrászdaként üzemelő pékségben hallom, ahol a süteményforgalomból ítélve mondják, hogy nyaranta azért többen vagyunk egy kicsit. Csak a szerb-magyar határon ne lenne az a sok torlódás, és három-négy órás várakozás helyett pillanatok alatt át lehetne jutni, akkor nem lenne gond, hiszen öt-hat óra alatt már Bécsben lehet lenni!
Ezzel mintha azt is üzennék, hogy a kétlakiság már-már elfogadott életmód mifelénk is. Hogy milyen sokan erre vannak berendezkedve, arról később én magam is ismételten meggyőződöm, amikor vasárnap Béregnél Magyarországra veszem az irányt. Hosszú kocsisor előttünk, két sávban, s ahogy elnézem, legalább három órányi várakozás. Útitársam visszafordul az autóval, én pedig gyalog sietek át tempósan Hercegszántóra, hogy elérjem az első buszt. Az egy kilométeres távon számolom a mellettem elsuhanó autókat. A 15 perc alatt öt bécsi, két zombori és két magyarországi autó, továbbá egy szerbiai kisbusz és egy autóbusz ment el mellettem. Mindez a határon dolgozók gyors munkáját dicséri, az utasok számára azonban rengeteg idő. Egy gyalogos fiatal nőt és egy idősebb férfit is magam mögött hagyok, ők a legközelebbi benzinkúthoz tartanak, az autójukban egy útitársuk maradt, aki még valahol Szerbiában araszol. Ők inkább sétálnak egyet, mondják szerbül, reggel indultak Niš környékéről és Bécsig még sok idejük van, a várakozást és ezt a sétát belekalkulálták az életükbe…
Egyikünk sem szórakozásból számol a várakozással a határon. Annál az egyszerű oknál fogva teszi, hogy legálisan lépjen az EU-ba, motivációja pedig sokféle: családi ügyek, menekülés a nincstelenségből, a jobb élet reménye, a jövő megalapozása… Legálisan. Mert a magunkfajtára ez érvényes. Remélhetőleg csakhamar azokra is, akik úttalan utakon próbálkoznak még napjainkban is a mi falunkon keresztül is.”