Így épült be Magyarország a nemzetközi filmiparba

Sayfo Omar írása; nyitókép: Pelé a Menekülés a győzelembe c. filmben Budapesten

Megdöbbentő látvány fogadta 1980. június 4-én azokat, akiknek útja az MTK pálya mellett vitt el: a stadion körül tömeg gyülekezett, az épületen pedig méretes horogkeresztes zászlók lengtek. 

A kommunista Magyarországon persze nem nézett ki jól, hogy egy imperialista produkció, a Menekülés a győzelembe című amerikai film forgatása zajlott a fővárosban, így a szélesebb közönség egyáltalán nem tudott róla.

A szerencsésebbek közelről nézhették, ahogy az akkor már nyugatról becsempészett VHS kazettákról is ismert Sylvester Stallone által vezetett hadifogoly-válogatott összecsap a Harmadik Birodalom legjobb tizenegyével. 

Menekülés a győzelembe – a trailer

Imperialista vendégek egy szocialista országban

A hollywoodi produkciók már a XX. század elején sem mind forogtak Los Angelesben, hiszen a rendezők és producerek, ha a költségvetésük engedte, igyekeztek autentikus helyszínekre telepíteni a forgatást. A II. világháborút követően aztán – a szakszervezetek legnagyobb bosszúságára – a produkciók egyre gyakrabban települtek át Európa nyugati felébe. Hogy a vasfüggöny innenső oldalára is eljussanak, arra a Moszkva és Washington között 1958-ban megkötött kulturális megállapodásig, illetve a 1962-es kubai rakétaválságot követő enyhülésig kellett várni. A produkciók utazási kedvét az is növelte, hogy ebben az időszakban a klasszikus hollywoodi stúdiórendszer felbomlott, a nagy öregek helyét pedig egy fiatalabb és nyitottabb generáció kezdte átvenni.

Az enyhülés szele Magyarországot is elérte: 1965-ben már az Egyesült Államok is részt vett a Budapesti Nemzetközi Vásáron és megindult a diplomáciai közeledés. Ekkorra tehető, hogy

melynek feladata a külföldi koprodukciók és bérmunkák igazgatása volt. Pár évvel később a Hungarofilm is megalakult a külföldi szerződések felügyeletére.

Az első magyar-amerikai projekt a Hunnia Filmstúdió és a Metro-Goldwyn-Mayer által közösen jegyzett 1964-es Az aranyfej volt. Mivel a film cselekménye Budapesten játszódott, a film egyik producere, a Nagy-Britanniába emigrált, magyar származású Alexander Paal sikerrel győzte meg amerikai partnerét, William R. Forman-t, hogy eredeti helyszíneken forgassanak. Ez a produkció kövezte ki az utat az első bérmunkának, az 1968-as A Fixernek. Fontos szempont volt persze az is, hogy a film rendezője, John Frankenheimer ismert kritikusa volt az amerikai külpolitikának, így a magyar kommunista vezetés tárt karokkal fogadta. A Fixer a cári Oroszországban játszódott, amihez Magyarország annyira hiteles díszletet biztosított, hogy az elkövetkező években több hasonló tematikájú produkció is érkezett hazánkba. Az amerikai producerek hamar hozzászoktak a szakképzett, jó munkabírású magyar munkaerőhöz, és ahhoz, hogy itt nem kell a szakszervezetek panaszaival törődniük.

A bérmunkákat az állam is támogatta, hiszen 1968-ban indult útjára az Új Gazdasági Mechanizmus, a bérmunkákon keresztül pedig valuta áramlott az országba. A rendszerváltásig így közel harminc nyugati produkció forgott Magyarországon, amiből a gazdaság mellett a hazai filmgyártás is profitált. A nyugati filmesek ugyanis a fizetés részeként gyakran hagytak hátra modern felszereléseket, melyeket aztán magyar mozikhoz is felhasználtak.

A kommunista vezetés persze

Ahogy az 1960-as évektől a '80-as évekig külföldi produkciókon dolgozó Bucsi István fogalmazott: „Olyan volt ez, mint amikor a család egy tagja szeretőt tart: mindenki tud róla, de mindenki igyekszik elkerülni a témát”.

Noha hivatalosan a Hongarofilm feladata lett volna a külföldi projektek hazánkba csábítása, a munkát gyakorlatilag a magyar emigránsok végezték. Közülük a legkiemelkedőbb Andrew G. Vajna volt, aki a fent említett Menekülés a győzelembe forgatását követően számos filmjét készítette Budapesten. De szintén nagy szerepet vállalt ebben Robert Halmi is, aki 1982-ben az Operaház Fantomjával nyitotta meg itthon forgatott filmjei sorát. Érdekes volt a The Ninth Configuration (1980) esete, amely azért foroghatott hazánkban, mert a film fő szponzora, a Pepsi épp palackozóüzemet akart létrehozni Magyarországon, így ragaszkodott ahhoz, hogy a film itt készüljön. 

Schwarzenegger, Vajna és Orbán

Rendszerváltás és hanyatlás

A rendszerváltással a bérmunkák történetében is véget ért egy korszak. A Mafilm monopóliuma megszűnt, a bérmunkák oroszlánrészét pedig a Kanadából hazatérő producer, John Kemény által 1988-ban alapított Transatlantic Media Associates (TMA) vette át. Emellett a Mafilm korábbi dolgozói megalapították a szintén bérmunkákra szakosodó Novafilm-et és Eurofilmet, Robert Halmi pedig a Hallmark Entertainmenthez kötődő, kis költségvetésű hollywoodi produkciókra szakosodott Robert Halmi Internationalt.

A Mafilm hagyatéka körüli jogviták miatt a szükséges befektetések, korszerűsítések elmaradtak. Noha a TMA nagyjából ötven amerikai és nyugat-európai produkció forgatását menedzselte le, köztük a Vajna által jegyzett 1996-os Evitáét, a 2000-es évek elejére a bérmunkákra szakosodott vállalatok lehúzták a rolót. Közben a nagy regionális riválisunk, Prága adó-visszatérítésekkel kezdte el átcsábítani a külföldi produkciókat. 

Budapest nem adta fel. 2004-ben Vajna javaslatára a kormány 20 százalékos adó-visszatérítést ajánlott fel a külföldi produkcióknak, nem sokkal később pedig a korábban Prágában dolgozó brit Adam Goldman és az amerikai Howard Ellis Budapestre tette át székhelyét, és megalapította a Midatlantic nevű vállalatot, amelyet a magyar tulajdonú Pioneer Film és számos kisebb cég követett. A kedvező támogatási rendszer olyan szuperprodukciókat hozott Magyarországra, mint Steven Spielbergtől a München (2005) vagy az Eragon (2006), melynek forgatására a Celldömölk melletti Ság-hegy sárkánytanyává alakult.

A Die Hard 5. részét nagyrészt Budapesten forgatták

Az aranykor

A Fidesz-KDNP koalíció nehéz gazdasági helyzetben vette át a kormányrudat 2010-ben. Az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap együttes nyomása miatt Andrew G. Vajna ígérete, miszerint a gazdaságilag nyereséges ágazattá alakítja a külföldi bérmunkát, nyitott fülekre talált. Vajna így előbb kormánybiztosi pozíciót kapott, 2011-ben pedig az újonnan megalakuló Magyar Nemzeti Filmalap vezetője lett. 

Prága 2010-ben felvette a kesztyűt, és 20 százalékra növelte a külföldieknek ígért adó-visszatérítéseket, amire válaszul Budapest 2014-ben 25 százalékra, 2018-ban pedig az Európai Unióval folytatott jogvita után 30 százalékra emelte azt.

a Prágában forgatott filmek száma az évek alatt 70 százalékkal esett vissza. 

Budapest pozícióját erősítette, hogy 2007-ben Etyeken megalakult a világszinten is modernnek számító Korda Filmstúdió, amit számos hasonló létesítmény követett a főváros agglomerációjában.

Nagy előnynek bizonyult Nagy-Britannia közelsége is, aminek köszönhetően számtalan brit filmes forgatott már hazánkban.
Legalább ennyire fontosnak bizonyult a világszinten szinte egyedülállóan gördülékeny ügyintézés is. „A bürokrácia olajozottan működik. Mint korábbi producer, tudom, milyen gondok merülhetnek fel, és már azelőtt elsimítom őket, hogy megtörténnének. Úgy tűnik, ez jól működik” – nyilatkozta Vajna a rangos Variety magazinnak.
 
És valóban, mivel a filmipar kiemelt ágazat volt, Vajna pedig nem egy minisztériumnak, hanem közvetlenül a miniszterelnöknek tartozott csak elszámolással, minden felmerülő probléma szinte azonnal megoldódott.

Így volt ez 2011 októberében is, amikor a Terrorelhárítási Központ munkatársai rajtaütöttek egy ferihegyi raktáron és lefoglaltak közel száz hatástalanított lőfegyvert. Hamar kiderült, hogy a pisztolyokkal, sorozatlövőkkel és rakétavetőkkel Brad Pitt és társai készültek zombikat gyilkolni az épp hazánkban forgó Z világháború című szuperprodukcióban. Az akció miatt viszont a forgatás leállt, súlyos anyagi károkat okozva a produkciónak. Vajna azonnal lépett, a parlament pedig törvénymódosítást fogadott el, így az ennél is nagyobb arzenálokat felvonultató, hazánknak milliárdos bevételt hozó, Bruce Willis főszereplésével készülő Die Hard 5 már gond nélkül foroghatott. 

Will Smith a Lánchídon

Emellett Vajnának a forgatások helyszínéül szolgáló közterületek bérlésére bevezetett „egykapus rendszerének” köszönhetően a produkcióknak immár nem a kerületekkel kell alkudozniuk az engedélyekért. Mindenre persze még Vajnának sem volt ráhatása. A filmesek körében közismert, hogy a 8. kerületben a helyi lakosoknak valahogy mindig akkor jut eszébe dübörgő mulatóst hallgatni, amikor a kamerák is forognának. A stábnak ilyenkor helyben kell zsebbe nyúlnia a csend érdekében.

A terv bevált.

Egy 2017-es tanulmány szerint minden magyarországi filmes produkciónak nyújtott 1000 forintnyi adóvisszatérítés 1248 forintnyi adóbevélt generál, 3240 forinttal növeli a GDP-t; egy milliárd forint adóvisszatérítés pedig 555 munkahely létrejöttét segíti.

A bérmunkák a hazai filmgyártást is felpezsdítették. A gördülékeny bürokrácia az ő munkájukat is megkönnyíti, a nemzetközi díjak sorát besöprő magyar produkciók stábtagjai pedig jellemzően hollywoodi produkciók forgatásain szereztek szakmai tapasztalatot. Immár a legkorszerűbb infrastruktúráért és technológiáért sem kell messzire menni. A Budapest környéki stúdiók minden igényt kielégítenek, 2017-ben pedig az ARRI Rental 2400 négyzetméteres központot hozott létre, amely még a 2018-as szuperprodukciót, a Blade Runner 2049-et is képes volt kiszolgálni a legmodernebb technológiával.

Andrew Vajna halála nagy veszteség volt a magyar bérfilmgyártás számára. Az általa kiépített mechanizmus azonban túlélte alkotóját, és egészen a koronavírus-járvány kitöréséig úgy tűnt, hogy a show megy tovább. Káel Csaba az első hullám idején megüzente Hollywoodnak: az amerikai stábtagok az általános szigorítások mellett is beutazhatnak Magyarországra munka céljából. A folytatás viszont a jövő zenéje.

A cikk alapjául a szerzőnek a Media Industries nevű folyóiratban, Set for Success: Hollywood Runaway Productions in Socialist and Post-socialist Hungary címen megjelent kutatása szolgált.