USTAWKA

„A brigádunk összetétele a következő volt:

Green Monsters (11 fő)
16-os (5 fő)
Új Generáció (5 fő)
Ligeti Egység (3 fő)
Party Brigád (2 fő)
II-es szektor (1 fő)
Aryan Greens (1 fő)
Eastern Greens (1 fő)

Ennek értelmében szinte minden Ferencvárosi szurkolócsoport képviseltette magát. Külön dicséretet érdemel az a 4 tagunk, akiknek nem is szóltunk, de megjelentek, hogy mindenképpen részt akarnak venni a csatában. Ez igazi ferencvárosi mentalitásra vall, ezúton is respekt nekik. Öröm ilyen embereket magunk mellett tudni.

Először 25 fővel volt megbeszélve a találkozó, de a 4 ember miatt ez a szám így 29-re bővült.
Igaz az ukránok akár 40 főt is kiállítottak volna, de az idő rövidsége miatt sajnos számunkra ez lehetetlen volt. Magyarországon élünk, és aki részt vett már ilyenben, az tudja, hogy ez nem olyan, mint az utcai balhé, ide nem mindenkit tudunk elvinni, 4-5 nap pedig nekünk ennyi ember összeszedésére volt elég.

Az ukránoknak akadtak kisebb utazási gondjaik, de el tudtak lógni, mert el akartak és nem tudták le annyiban, mint sok hazai brigád tette már: »bocsi, lekapcsoltak«.

A találkozóra megjelent két tagjuk, akik a szervezőnkkel megbeszélték a dolgokat. Kicsit furcsa volt, amikor arra kértek minket, vigyük el őket is:) Korrektek voltunk és eleget tettünk a kérésnek.

A többiek bíztak a sikerben, de én 20 év tapasztalatából levágtam, hogy ez meleg lesz. 10 perc várakozás után megérkeztek ők is. Mi feketében,ők fehérben.

A szembenállás után azonnal egymásnak estünk.
Ők rutinosan ránk rontottak, de mi tartottunk magunkat elég jól.
Hihetetlen daráló kezdődött.
Utólag kielemezve teljesen más taktikát képviseltek mint mi.
Mi a box és thai box tudásunk miatt az állóharcot erőltettük, ők inkább a földharcot és a birkózást helyezték előtérbe.
Azt kell mondjam, állva talán jobbak is voltunk náluk, viszont amelyikünk a földre került, már nem sok esélye volt.
Az ütéseink elől rendre hátráltak, és próbálták a mi lendületünket kihasználva a földre vinni az embereket.
A felénél volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, majdnem megvolt, de ugye a sok ha-ból előbb utóbb hahaha lesz.
El kell ismerni, hogy erőnlétileg sokkal jobbak voltak, talán ezért is győztek.
No meg hihetetlen rutinnal bírtak.
2 perc után megtörték az ellenállásunkat és onnantól övék volt a terep.
Hihetetlenül összeszokottak voltak.

Azt kell mondjam, öröm volt ellenük harcolni.
Ilyen ellenállásba még én se nagyon ütköztem, pedig jó néhány csatát megjártam. Megsemmisítő vereség viszont nem volt. Volt olyan társunk aki személy szerint győztesen fejezte be a csatát. Inkább a taktika és az erőnlét az ami a győzelemhez segítette őket.

A végén elismerően kezet ráztak, majd eltűntek.”